Párizs 6.nap

Ébresztő után ez a napunk kicsit másképp indult. Nekiálltunk csomagolni, ami kicsit macerás volt, ugyanis jóval több holmit kellett bezsúfolni a bőröndökbe, mint mikor jöttünk. Gyorsan lementünk az étkezőbe, megreggeliztünk, utolsó simítások a bőröndökön, aztán gyülekeztünk a hallban, ahol megőrzésre hagytuk csomagjainkat. Csilla felvázolta az aznapi programot, majd elindultunk.
Aznapi első állomásunk a párizsi Parfüm Múzeum volt. Hát ettől nem voltam elragadtatva, Apuval azt beszéltük, hogy helyette sétálhatnánk egy kicsit a Chams-Élysées-n, de az idő szűkös volt a repülő indulása miatt, így ezt sajnos marad legközelebbre!
A múzeumba menet közben megcsodálhattuk újra a La Fayette áruházat, ami olyan kihalt volt, hogy hihetetlen! Ott, ahol előző nap tömeg volt, és káosz és fejetlenség, ott jóformán rajtunk kívül egy lélek sem volt! Tovább gyalogolva megnéztük az Operát, aminek látványát a metrómegálló felújítása csúfította el, majd megérkeztünk a múzeumhoz.
Ez sem volt egy nagy durranás, kb. 20-25 perc alatt végignéztük a parfümgyártás főbb mozzanatait, mindezt olyan tömény bűzben, hogy arra nem találok szavakat! Persze a „tárlatvezetés” hol máshol ért véget, mint egy illatszerboltban, ezzel szerezve kellemes órákat a csoport női tagjainak. Az a vicces, hogy itt egy klasszikus történet játszódott le: a nők bent az üzletben szaglászták a nyavajákat, a férfiak kint egyre türelmetlenebbül, nő kijön, odabújik apucihoz: „Most ha 4-et veszünk akkor olcsóbb!”, apuci kiakad, nő visszamegy, végül nem vesznek semmit, de tökjó volt!
Parfümszagtól lerészegedve útnak indultunk a Cité felé, bízva abban, hogy nem lesz senkinek a temetése és végre bejutunk a Notre Dame-ba! Szerencsére ez így is történt, néhány megállót mentünk az RER nevű gyorsvasúttal, majd ismét ott álltunk a nagy, két tornyos katedrális előtt!
Pár perc tolongás és sorban állás után beléptünk… Épp a vasárnapi mise zajlott, ami különleges hangulatot teremtett odabent, pláne mikor megszólalt az orgona abban a hatalmas , sejtelmes megvilágítású térben… valami egészen fantasztikus volt! Az egyetlen dolog, ami kiábrándító volt, hogy egy csomó turista észre sem vette hol van és viszonylag gáz volt, amikor az egyik miséző pap szólt be a kiabáló kis köcsögöknek!
Notre Dame-ból kiérve összegyűlt a csapat és elindultunk az utolsó látnivaló felé : Musé ’de Louvre. Néhány metrómegálló után a föld alól közelítettük meg a múzeumot, ugyanis van közvetlen bejárata a metróból. Itt újra találkoztunk Gabi nénivel, aki az Orsay-ben is beavatott minket a művészetek szépségeibe, majd elindult a klasszikus másfél órás tárlatvezetés.
Gabi néni közben elmondta, hogy a Louvre-t turista tempóban kb. 3-3 és fél nap alatt lehet megnézni (aztán évekig emészteni) így aztán lehet némi fogalmunk arról, hogy mit látunk a másfél óra alatt –tényleg csak a legfontosabbakat, egy-egy korszakra leginkább jellemző alkotásokat! Miloi Vénusz, Mona Lisa és a főbb Da Vinci alkotások, néhány szentet/szenteket ábrázoló kép, XIV. Lajos koronája, II. Napóleon appartmannja, és itt le is telt a másfél óra! Zsuzskával még felmentünk lefényképeztük az üvegpiramisokat, közben azon röhögtünk, hogy Rober Langdon vajon megtalálta-e már a Szent Grált? Aztán visszazökkenve a valóságba kerestünk egy éttermet, ahol drágapénzért ettem egy franciás, lecsószerű valamit, ami nagyon tré volt!
Utolsó próbatételként Csilla nélkül kellett gyülekeznünk a megadott helyen és időben, majd visszamenni a szállodába, ahol már várt ránk a busz. Bepakoltuk a bőröndöket és már úton is voltunk a repülőtér felé! Útközben láttuk azt az egyetemvárost, ahová Szent Benedek elrohant hóna alatt a fejével, megmutatta Csilla a Le Bourget repülőtérre vezető utat, majd jó fél órás buszozás után megérkeztünk.
Átesve az útlevélellenőrzésen lepakoltunk a tax-free zónában, még egy gyors kört futva ajándékvásárlás ügyben. Itt már ezerrel be voltam sózva a következő repülés miatt, valószínű ezért telt olyan lassan az idő… Aztán bemondták, hogy lehet bechekkolni, a szokásos macerák után már bent ültünk a váróban, ahonnét láttuk, hogy a repcsink már csövön áll, de még nem lehetett beszállni. A már említett franciás szokásoknak megfelelően, persze véletlenül sem a kiírt időben, de megnyitották a gépet és elfoglalhattuk a helyünket! Ablak mellett ültem, sikerült megfigyelnem a reptér dolgozóit, miközben szakszerűen dobálják a bőröndöket, lefényképeztem egy indulni készülő Boeing 777-est, majd mi is gurulni kezdtünk a kifutó felé.
Na, amit ott láttunk, az nem volt egy utolsó látvány –szó szerint dugó a kifutó végénél! Kb. 8-9 repülő várakozott felszállásra velünk együtt, arra gondoltam, mire ránk kerül a sor, megőszülök, de ekkor egy T-Mobile-os repi előreengedte a gépünk és már a levegőben is voltunk. Gyönyörű látvány volt a naplemente a levegőből, ahogy a havasokra emlékeztető felhőtömeget narancssárgára festette a lenyugvó nap, hát az valami gyönyörű volt! Aztán besötétedett…
Szinte a semmibe repültünk, az alattunk lévő felhőtömegtől csak azután lehetett látni a kivilágított városokat, mikor elkezdtünk ereszkedni. A gép folyamatosan süllyedt, majd jól hallhatóan kinyílt a futómű, felvillant a szárnyon lévő reflektor és mire észbekaptam, már le is szálltunk!
Nagyon fáradtan kiszálltunk és örömmel konstatáltuk, hogy magyar köszönést hallunk olyan valakitől, aki nem a csoporthoz tartozik: a rampás fiú! Ismét útlevél ellenőrzés, egész megtisztelve éreztem magam, hogy a határőr néni hajlandó foglalkozni velem, bár azzal a fejjel inkább ne tette volna! Itthon vagyunk!